Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Sztyeppei teknős (Testudo horsfieldii)	Teknos.hu	2008.08.27. 18:39
A sztyeppei teknősnek 4 alfaja ismert: * Testudo horsfieldii horsfieldii * Testudo horsfieldii kazakhstanica * Testudo horsfieldii rustamovi * Testudo horsfieldii baluchiorum Az utóbbi kettőt nem fogadták el hivatalosan is, mint önálló alfajt, de én belevettem. A hímet a nősténytől ugyan úgy lehet megkülönböztetni, mint a többi szárazföldi teknős esetében. A hím farka hosszabb és vaskosabb, viszont nem nőnek meg akkorára, mint a nőstények. Körülbelül 60 évet élhetnek meg. A hátpáncélja sárgás vagy barnás és mindegyik szarupikkelyen található egy sötét mintázat. A haspáncélja sötét vagy fekete színű, amelyeken foltok találhatóak. Mind az első, mind a hátsó lábain négy karom található. Az álkapcsa nagyon erős, hogy a száraz növényeket is meg tudja enni. Testudo horsfieldii baluchiorum: A hátpáncélja meglehetősen íves és sárgás színű nagy fekete foltokkal. A feje és a lábai sárgásbarnák és feketék. A nőstény 20, a hím 18 cm-re nő meg. Pakisztán észak-nyugati (Beludzsisztán) részéről származik. Testudo horsfieldii horsfieldii: Megkülönböztethetünk ezen belül nyugati és keleti csoportot is. A nyugatinak sima a hátpáncélja és a többi alfajjal összehasonlítva kerekebb. A hátpáncélja sárgásbarna vagy olívabarna, amelyen homályos fekete foltok találhatóak. A feje és a lábai szürkésbarnák. A nőstény 23, a hím pedig 20 cm-re nő meg. A keletinek a hátpáncélja intenzív narancssárga és barna keveréke, amelyen homályos fekete foltok vagy pöttyök vannak. A nőstény 20, a hím 18 cm. Örményországban, Azerbajdszánban, Kirgizisztánban, Tadzsikisztánban, Iránban, Afganisztánban, Pakisztánban és Kína nyugati területén őshonos. Testudo horsfieldii kazakhstanica: A hátpáncélja egy kicsit ívesebb, mint a törzsalaké és olívasárga vagy olívabarna színű. Az egyes pikkelyeken jól körbehatárolt fekete foltok találhatóak. A haspáncélja fekete-sárga színű. A fekete terület egy jól körbehatárolható, szimmetrikus mintázatot ad ki. A nőstény 21 cm, a hím pedig 18 cm-re nő meg. (A fenti képen ez az alfaj látható). Főként Kazahsztánban, Türkmenisztánban és Üzbegisztánban található. Testudo horsfieldii rustamovi: A hátpáncélja egy kicsit laposabbnak és hosszabbnak hat, mint a többi alfajé. A hátpáncél inkább fekete, amelynek a szélén sárga szegély van. A feje és a lába egyaránt feketés vagy barnás. A nőstény 17, a hím pedig 15 cm-re nőhet meg. Türkmenisztán és Irán határán található Kopet-dag régióban őshonos. A sztyeppei teknős a homokos, agyagos füves vagy félsivatagos vidéket kedveli. Áprilistól Júliusig aktív, amely után kezdődik a nyári pihenése, amely gyakran átcsap téli álomba is. Nagyon szeret lyukakat ásni a fűbe, ahol a nyugalmi idejét tölti. Ez a lyuk lehet nagyon nagy is, akár 2 m2-es. A nyári pihenése alatt a fő cél, hogy a testét a magas hőmérséklettől és az éh- és szomjhaláltól megóvja. Ekkor a légzése nagyon visszaesik, majdhogynem "téli" álmot alszik. Ettől az életmódtól csak a T. h. rustamovi tér el, mivel ő jobban szereti a hegyes, dombos vidékeket, és inkább kedveli a hidegebb környezetet. Ezért májustól szeptemberig aktív, és nem tart nyári pihenőt. Ő is egy hatalmas otthont csinál magának, amely nagyobb lehet, mint a többi alfajé, elérheti a 3 m2-t is! Elsősorban növényevő és nagyon kedveli a füvet. Akár a száraz növényeket is megeszi. Etetése teljesen megegyezik a görög teknősével. Ne adjunk neki túl sok A-vitamint, mivel az inkább árt neki. Az udvarlás már a téli pihenő után elkezdődik. 7-10, nem ritkán 10-12 évesen lesznek ivarérettek. A téli és nyári pihenések nagyon fontosak, mert ezek nélkül nem várhatunk életképes tojásokat. A párosodás után 2-5 ovális tojást rak le a nőstény május vagy június közepén. Viszonylag nagy terráriumot igényelnek. Legalább a páncélhossz 8-szorosa legyen a terrárium hossza, a szélessége pedig a páncél 3-4-szerese. Számára a legjobb, ha kint is és terráriumban is tartjuk felváltva. A tartása egy kicsit problémás, hiszen azokat a körülményeket kell szimulálnunk, amilyenek az eredeti élőhelyén uralkodnak. A legfontosabb a hőmérséklet és a páratartalom. Számára a 22-25°C-os nappali hőmérséklet az ideális, amelyet éjszakára lecsökkenthetünk. A washingtoni szerződés a 2. függelékbe sorolta a sztyeppei teknőst, így a kereskedelme erősen korlátozott. Az EU is a 2. függelékbe sorolta, így kereskedelme csak külön engedéllyel lehetséges.

Szegélyes teknős (Testudo marginata)		2008.08.27. 18:36
Ez a legnagyobbra megnövő európai teknősfajta. 35 cm-re is nőhet, de már találtak 40 cm-es példányokat is. Főleg hegyi területeken él, maximum 1600 méterig megtalálható. Főleg Görögország, Szardínia és néhány Égei-tengeri szigeten él. A Szardínián élő egyedek egy kicsit különböznek a görög társaiknál. Nekik masszívabb, nehezebb fejük van. Három alfaját különböztetik meg: # Testudo marginata marginata: kizárólag Görögországban és néhágy égei-tengeri szigeten él. # Testudo marginata sarda: Szardínia észak-keleti részén él, főleg Olbia város közelében. # Testudo marginata weissingeri: csak Dél-Görögországban honos. Ezeket a teknősöket nyugodtan lehet a szabadban tartani. Jól megfér a görög teknőssel és a többi szárazföldi teknőssel is. A szegélyes teknőst novembertől februárig 4-8°C között kell teleltetni. Egy évben akár háromszor is rakhat tojást. Egyszerre 4-12 db-ot raknak le a nőstények, és a kis teknősök 70-80 nap múlva kelnek ki. Viszonylag nagy területet igényeg. Minimum a páncélhossz 10-szerese legyen a terrárium szélessége és legalább fele olyan széles. Nappal 26-30°C, este 15°C az ideális. A tartása, etetése és tenyésztése mindenben megegyezik a görög teknősével. A washingotni egyezmény a 2. kategóriába sorolta, így a kereskedelme nagyon korlátozott, csak engedéllyel lehetséges. Az EU előírásai szerint az 1. függelékben kapott helyet ez a teknős, így ott mind a tartása mind a vele való kereskedelem korlátok közé van szorítva.

Résteknős (Malacochersus tornieri)		2008.07.10. 17:13
Ez a teknős a Testudinidae családhoz, azaz a szárazföldi teknősökhöz tartozik. A résteknőst valamikor viszonylag gyakran lehetett kapni állatkereskedésekben. Ma is - kevés kivételtől eltekintve - ezeket a teknősöket úgy fogják be. Ez a teknősfaj egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, így őshazájában (Kelet-Afrika közepén) is egyre fogyott a populációja. Ezt még tetézte, hogy nagyon alacsony reprodukációs rátája. Természetes körülmények között elsősorban Kenyában, Ruandában és Tanzániában található meg. A hátpáncélján nagyon egyedi mintázat található, alapjában véve barnás szinezetű. A teknős csupán 3-4 cm magas, a hátpáncélja is teljesen lapos. Fiatal korban egy kicsit ívesebb a hátpáncél, mint felnőtt korban. Csak egy év elteltével alakul ki ez a furcsa páncélforma. Amerikában ezért "palacsinta teknősnek" (Pancake Tortoise) nevezik. Nem a legnagyobb teknősök közé tartozik. Az eddig mért legnagyobb ilyen teknős 17,7 cm-es hosszúságot ért el. A súlya úgy 400-550 g között van. A nőstények általában egy kicsit nagyobbak a hímeknél és egy kicsit ívesebb a páncéljuk. A hímeknek hosszabb, izmosabb és a tövénél vastagabb farkuk van. A résteknős elsősorban magas hegyekben, bokros szavannákon egyedül él, maximum 1800 méteres magasságig. Ilyen körülmények között főleg barlangokban, hasadékokban húzza meg magát. A nőstény résteknősök ritkán hagyják el ezt az üreget pár méternél messzebbre, míg a hímek a nőstényeket keresve nagy területeket járhatnak be és gyakran váltogatják az odujaikat. A szabadban januártól februárig tart a párzási időszak, majd július és augusztus között rakják le a tojásokat. Legtöbbször csak egy, kivételes esetekben kettő darab tojást raknak. A kelési idő fél évig is eltarthat. Megfelelő körülmények között azonban egy szezonban akár hatszor is raknak tojást. A tojásokat a nedves földbe rakják le a nőstények, de csak a száraz időszakban indulnak fejlődésnek. A következő esős időszakban kelnek ki a picinyek. Mesterséges keltetésnél ez az időszak 115-225 napra is lerövidíthető. A teknősbébik páncélhossza nem éri el a 4 cm-t és 16-18 g súlyúak. Ha fogságban tarunk ilyen teknőst, akkor figyelemmel kell lennünk az életmódjára. Tehát megfelelő búvóhelyet (üreget, barlangot stb.) kell kialakítani. A résteknős szinte kizárólag növényeket eszik. Főleg pozsgásokat és a füvet kedveli, de szóba jöhet nála a tök és a dinnye is. Időnként azért eszik néhány elhullott rovart is. A populációja mára már annyira lecsökkent, hogy több helyen védelem alá helyezték. Kenyában egyáltalán nem lehet befogni ilyen teknőst, míg Tanzániában a nemzeti parkokban áll védelem alatt. A washingtoni szerződés a 2. kategóriába sorolta a résteknőst, míg az Európai Unió az "A" függelékbe vette fel.

Leopárd- vagy párducteknős (Geochelone pardalis)		2008.07.10. 17:11
A párducteknős Afrika keleti részén, Etiópiában, Szudánban, de egészen délig a Jó Reménység fokig elterjedt. Itt előnyben részesíti a száraz, homokos félsivatagos, bozótos vagy a szavannás területeket. Csupán a nyári időszak jelent számára nagy megpróbáltatást, amikor szinte nincs semmi csapadék. A vizet főleg táplálék útján veszi fel. A felnőtt példányok páncélhossza elérheti a 68 cm-t is. Két alfaját írták le: Geochelone pardalis pardalis, illetve a Geochelone pardalis babcocki. A két alfaj között a fő különbség a fiatal teknősökön a páncél mintázata. A pardalis pardalis páncéljának mindkét felének közepén összetett pontok találhatóak. Míg a pardalis babcocki páncélján csak egy pont látható. Néhány más apró különbség is van a két alfaj között (felnőtt teknősök mérete, páncél alakja stb.), de ezek nem annyira jellemzőek, illetve ezek alapján nehéz különbséget tenni. A mi időjárási körülményeink között a kombinált (kinti, benti) tartás a legeredményesebb. A nyarunk megfelel Kelet-Afrika csapadékos időszakának, a telet pedig terráriumi körülmények között bent töltheti. Ilyenkor a megfelelő időjárást kell neki "megteremteni". A szabadban való tartásnál gondoskodnunk kell búvóhelyről is, ahová rossz idő esetén vagy hidegebb éjszakán behúzódhat. Nem túlságosan stressztűrő, ezért nyugodt, csendes helyet kell számára biztosítani. A terráriumot legjobb a pincében kialakítani. Ez főleg azért is indokolt, mivel hatalmas területet kell a számára biztosítani. Legalább 4 m2-es terráriumot igényel. Minden további egyednél plusz egy m2-t kell hozzászámítani. Hősugárzókat is érdemes felállítani, hogy néhány helyen 40°C-ot is biztosítani tudjunk a számára. Aljzatnak a legmegfelelőbb a föld vagy az agyag. 20-25 cm-esen válnak ivaréretté. A hímnek hosszabb és vastagabb farka van és a haspáncélja konkáv. Párosodás után a nőstény 5-30 tojást rak. Ezeket keltetőbe kell rakni és 30°C-on, 70%-os páratartalom mellett 180-250 napig keltetni. Miután a kicsinyek kibújnak nagyon gyorsan kezdenek el nőni. De vigyázni kell arra, nehogy túletessük őket. A fiatalabbak egy kicsit hidegebb (nem 40°C-os) és nedvesebb tartást igényelnek, mint a kifejlett példányok. Nyáron a felnőtteket fűvel, szénával lehet etetni. Ritkán gyümölcsöt is lehet nekik adni. Télen, terráriumi tartásnál szegényebben kell őket etetni. Széna, szalma, sárgarépa lehet a főételük. Alkalmanként almával és zöldséggel is megkínálhatjuk őket. Nyáron a szabadban sok vizet lehet nekik adni, míg télen csak nagyon keveset. Mind az etetésnél mind az itatásnál a természetes körülményeket vegyük alapul, úgy gondozzuk a párducteknősünket.

Csőrösmellű teknős (Chersina angulata)		2008.07.10. 17:08
A korábbi tudományos besorolás szerint Tesdudo angulata volt a latin neve. Dél-Afrikában őshonos faj. Leginkább Namíbiában, Dél-Afrikában (Cape tartományban, és egyes tengerparti térségekben, Dél-Afrika dél-keleti részén) fordul elő. A sivatagos, száraz, köves vidékeket kedveli, ahol egybefüggő növényzet található. Annak ellenére, hogy ezen területek nem túl nagyok, viszonylag sok csőrösmellű teknős él. Ez az egyik leggyakoribb faj Dél-Afrikában, így a legtöbbet tanulmányozott is. Az alkalmazkodóképességét jól példázza, hogy találtak már csőrösmellű teknőst félsivatagos, szavannás területeken is. 1 - 1,5 kg-ot nyom és 20-30 cm-re nő meg. Tehát nem tartozik a legnagyobb szárazföldi teknősök közé. Érdekes viszont, hogy ennél a fajnál (a teknősök többségével ellentétben) a hímek nőnek nagyobbra, mint a nőstények. A hímek általában 28-30 cm-re, a nőstények pedig 20-23 cm-re nőnek meg maximum. Egyes információk szerint a nyugaton élő teknősök nagyobbra nőnek meg, mint a tengerpart közelében élők. Kb. 30 évig élhetnek. A páncélja vöröses szinezetű, amely jól beleolvad a természetes környezetébe. A haspáncélja vöröses vagy sárgás árnyalatú és fekete foltok találhatóak rajta. A magyar nevét minden bizonnyal az egyedi haspáncél formájáról kapta. A feje alatt a páncéljának van egy csőrszerű kitüremkedése, amelyet a hímek fegyverként is használnak az egymás közötti csatákban. A hímek nagyon erősen védik a saját területüket más betolakodó teknősökkel szemben. A hímeknek erősebb és erőteljesebb is ez a kitüremkedése, mivel a nőstények ezt a fegyvert egyáltalán nem használják. Ennek ellenére nagyon félénk állatok, és az első gyanús jelre teljesen behúzzák magukat a páncéljukba. A csőrösmellű teknősnek, mint a legtöbb szárazföldi teknősnek elől 5, hátul 4 ujja van. Mint a szárazföldi teknősök, a csőrösmellű teknős is növényevő, főként füveket. Nem túl szapora állat. Nagyon kevés teknős éli meg a felnőttkórt. Az újszülött csőrösmellű teknősök 40%-ka már az első évben elpusztul. Következő 40% pedig 8 éves koráig hal meg. Így tíz teknősből csak kettő éli meg a 9. életévét. Utána a halandóságuk elenyésző, csupán 0,5%. A párosodási időszakuk az időjárástól függ. Az év bármelyik szakában megfigyelhető, de leginkább áprilisban és szeptemberben. A párosodás jogáért a hímek megküzdenek. A nőstények évente 5-7 alkalommal raknak fészket, amelybe csupán 1-2 tojás kerül. Természetes körülmények között Júniustól Szeptemberig téli álmot alszik. Bár a téli álom egy kicsit érdekes az ő esetében, mivel a nagy hőség és a szárazság miatt hibernálja magát. Így leginkább nyári álomnak lehetne nevezni. 1975. január 7-én a fajt a kevés egyedszáma miatt a veszélyeztetett állatok közé sorolták. A CITES listáján is szerepel a teknős. Jelenleg a teknőssel való kereskedelem és export nagyon szigorú. 1989-ben Dassen-szigeten megszámolták a csőrösmellű teknősöket, akkor 5937 példányt találtak belőle. Közép-európai időjárási viszonyok között is jól tartható. Azonban nagyon ritkán és drágán lehet kapni. A vadon befogott egyedeket nehezen és lassan lehet a fogsághoz hozzászoktatni, ha egyáltalán lehetséges. Leginkább a szabadban való tartás és a terrárium variációját ajánlják a tartásához. Nyáron a szabadban lehet tartani, télen gondoskodni kell a nappali 35°C-ról és az éjszakai 20°C-os hőmérsékletről. A teknős tartásának Németországban vannak hagyományai, de magyarországi tartásáról nincs tudomásom. Ezt jól mutatja, hogy az egyik legjobb irodalom (Farkas-Sasvári: Teknősök) nem is foglalkozik a fajjal.

Csillagteknős (Geochelone elegans)		2008.07.01. 21:21
A csillagteknős a szárazföldi teknősök közé tartozik. Egy nagyon feltűnő mintázat található a hátpáncélján. Ha első pillantásra furcsának is tűnik ez a minta, az élőhelyén nagyon jó álcának bizonyul. Ehhez hasonló mintázatot találunk többek között a sugaras teknősön (Geochelone radiata), a közönséges pókteknősön (Pyxis arachnoides), a résteknősön (Malacochersus tornieri), valamint a rojtos sátorteknősön (Psammobates oculifera) és a púpos sátorteknősön (Psammobates tentorius). Ezek a teknősök már a herpetológia kezdete óta nagyon kedveltek a teknőstartók körében. A velük való kereskedelem és a természetes élőhelyeik csökkenése miatt a vadon élő egyedszámuk rohamosan csökken, így már ők is feliratkozhattak a veszélyeztetett állatok listájára. A leginkább veszélyeztetett ezek közül a csillagteknős, amelyet gyakran vadon fognak be Sri Lanka-n. Nagyrészt Indiában, Pakisztán dél-keleti részén és Sri Lanka-n elterjedt. Három, földrajzilag elhatárolt alfaja létezik. Ezen kívül előfordul, hogy néhány alfaj létezik még vagy amelyeket a jövőben fognak leírni. Nem tudok arról, hogy az alfajainak lenne pontos besorolása. Magyarul talán az északi, déli és Sri-Lanka-i csillagteknősnek lehet őket nevezni. Ezek az alábbiakban térnek el egymástól: * Az északi részen élők (Gujarat, Rajasthan, Uttar Pradesh tartományokban és Pakisztánban őshonosak) feltűnően nagyok és viszonylag sötét színűek. Az egyébként fekete ékek ennél az alfajnál inkább barna. * A déli részen élők (Tamil Nadu, Kerala és Karnataka tartományok) sokkal kisebbek, mint az északi rokonai. * A Sri Lanka-n élő csillagteknősök a Dél-Indiában élőékére hasonlít a színeiben, csak akkorák, mint az északon élőek. A csillagteknős egy közepes nagyságú szárazföldi teknős. Az eddig talált legnagyobb ilyen fajú egyed egy 7 kg-os, 38 cm-es nőstény volt. A legtöbb ilyen teknős azonban kisebb. A két nem között viszonylag könnyű különbséget tenni. A nőstények nagyobbra nőnek, mint a hímek, amelyek a 20 cm-t sem nagyon haladják meg. Ezen kívül a nőstényeknek kerekebb a kinézetük és rövidebb a farkuk. A hímeknek homorú a haspáncélja és laposabb, simább hátpáncéljuk van. A páncéljának az alapszine a világos homokszíntől a sötét sárgáig-barnáig terjed, sok fekete ékalakú területekkel, amelyek csillagot alkotnak. A felnőtt egyedeknek a szinei sötétebbek lesznek. A páncélja eléggé púpos, azonban ennek a púpnak a mértéke eléggé eltérő. Eddig még nem született megfelelő tudományos bizonyíték ennek az eltérésnek az okára. A spekulációk a genetikai okoktól a különböző étkezési szokásokig terjednek. Az mindenesetre feltűnő, hogy Sri Lanka-n gyakrabban púposabbak a csillagteknősök, mint a szárazföldön. A mellső lábain - ellentétben a hátsókkal - nagy pikkelyek vannak. A bőre a krémszínű sárga, barna-fekete pontokkal. A csillagteknősnek 5 ujja van mindegyik lábán és a hátsók erősebbek, mint az elsők. A nőstények hátsó karmai hosszabbak és erősebbek, mivel ezekkel ássa ki a tojásainak a fészket. A csillagteknős nagyon különböző körülmények között megél. A sivatagszerű helyektől nyirkos erdőkig megtalálhatóak. Mindegyik alfajról elmondható, hogy túlnyomó részt száraz körülmények között él és így egy hosszabb rövidebb időszakot (3-10 hónapot) át kell vészelnie. Mindenképpen szüksége van ilyenkor egy rejtekhelyre, ahol ezt a nagy hőséget el tudja viselni (főleg délben). Ez akár növényekből, kőből vagy sövényből is állhat. A csillagteknősök főleg vegetáriuánusok. A legfontosabb élelemforrása a fű. De nem veti meg a döghúst és a rovarokat sem. Természetes körülmények között csak a monszun után talál friss füvet. A két monszun közti időszakban meglehetősen inaktív és hosszú időt tud élni étel nélkül. A csillagteknősöket viszonylag meleg helyen kell tartani. 15°C alatti hőmérséklet esetén biztos a megfázás. Nyáron mindenképpen hasznos egy melegebb búvóhelyet keresni számára. Esténként tanácsos a teknőst valamilyen melegebb helyen vagy belső terráriumban tartani. A páratartalom kérdésében a származási hely az irányadó. Mivel ez eléggé eltérő, ezért fontos tudni, hogy pontosan hol él eredetileg az adott csillagteknős. A téli hónapokban mindenképpen ajánlatos benti terráriumban tartani. Ha kint tartjuk a csillagteknősünket, akkor legalább 6 m2-es területet kell biztosítanunk egy párnak. A kinti terráriumot egyébként teljesen úgy kell berendeznünk mint szokványos esetben, csak füvek mellé Indiában őshonos növényeket (pl. hibiszkusz, eperfa stb.) vagy más növényeket (pl. lóhere, pitypang, útifű, apró szulák stb.) ültetni. Szobai terrárium esetében 3 m2-t kell biztosítanunk egy pár számára. Mindenképpen szükséges megfelelő mennyiségű és minőségű fénnyel elárasztani ezt a terráriumot, és az UV-lámpa sem hiányozhat az ő esetében. Többfajta hőmérsékleti helyet kell kialakítanunk a számára, tehát szüksége van viszonylag hidegebb és melegebb helyekre is. Ügyeljünk arra, hogy a hőmérséklet ne csökkenjen 22°C alá. A napozókövén egy spotlámpa segítségével könnyen elérhetjük akár a 38°C-ot is. Aljzatnak a következőképpen összeállított keverék az ideális: * 90% nem trágyázott és dúsított föld * 10% homok Az elmúlt évszázadban India természete gyökeresen megváltozott. A csillagteknős élettere folyamatosan csökken, és állandóan zavarják az életét. A növeknő népesség azonban nem csak a teknős területét foglalják el, hanem a nagy szegénység miatt meg is eszik. Ezen kívül a vadon élő állatok befogása és a velük való kereskedelem sem használ túlságosan a populációnak. Elsősorban a fiatal egyedeket fogják be és adják el. A csillagteknőst a Cites 2. kategóriájába sorolták, amely szabályozza ezzel a teknőssel való kereskedelmet is. Indiában a kereskedelme és a tartása engedély nélkül elvileg tilos.

Egyiptomi teknős (Testudo Kleinmanni)		2008.07.01. 21:18
Líbiától Dél-Izraelig elterjedt. A legnagyobb számban Bersheba közelében él, Líbiában jóval ritkább. Egyiptomban csak a Szuezi-csatornától észak-keletre és a Nílus deltája között található meg. Itt is csak 4 kis izolált csoportot lehet megfigyelni. A nőstényt a hímtől szinte csak a farkuk hossza alapján lehet megkülönböztetni: a hímnek hosszabb, mint a nősténynek. A hátpáncélja magasan ívelt és világos színű (legtöbbször sárga, de lehet barna vagy krémszínű is). Az alapszínen fekete mintázatok találhatóak. Ez a hímeken általában intenzívebb szokott lenni, míg a nőstényeken inkább barnás vagy halványabb. A haspáncéljuk sárga, csak egy-egy fekete folt található az utolsó pajzson. A feje is sárgás színű. A faroklemez megosztott és a haspáncél hátsó része mozgatható. Nem túl nagy teknős, 12, de maximum 14 cm-re nőhet meg. Kedveli a homokdűnéket és a sivatagi környezetet. Jól tűri a forró nappalokat és a hideg éjszakákat. Elsősorban aljnövényzetet, füveket, kaktuszokat eszik. A vizet a táplálékával együtt szerzi be. Izraelben a következő növényeket eszi meg: Astragalus fajták, Cardus arabicus, Eremobium aegyptiacum, Hippocrepis bicontora, Launaea tenuiloba, Lobularia arabica, Neurada procumbens, Plantago albicans, Scabiosa eremophila, Erodium ciconium. Ha túl alacsony számára a hőmérséklet, akkor egyáltalán nem hajlandó enni. A párzási időszak szeptembertől októberig tart. Ilyenkor a hímek magas hangokat adnak ki. A tojásrakás májusban vagy júniusban történik meg, alkalmanként 1-3 tojást raknak. A tojásokból magas (30°C) hőmérséklet és alacsony páratartalom mellett 50-80 nap múlva kelnek ki a kisteknősök. Kis mérete ellenére nagyon nagy terráriumot igényel. Egy teknős esetén ez kb a páncélhossz 5-10szerese. Ha a szabadban tartjuk a teknősünket, akkor biztosítani kell számára a megszokott környezetét és a teljes szélmentességet. Sokszor még a szabadban is melegítőlámpát kell használnunk. Terráriumban 30°C-ot és alacsony páratartalmat kell biztosítanunk. A talajmelegítés szinte kötelező. Télen pár hétre magasabb páratartalmat kell biztosítanunk, hogy a teknős érezze az esős időszakot. Ezen kívül a nappalokat mesterségesen le kell "rövidítenünk", hogy a teknősünk pár hétre nyugalomba vonuljon. Az aljzatot homokból és kavicsból kell kialakítanunk. Berakhatunk a terráriumba néhány követ és kaktuszt is. Ez utóbbit azonban a teknősnek nem szabad elérnie, különben megeszi.

Görögteknős (Testudo hermanni) (ijen tekim lesz.)		2008.07.01. 21:15
Leírása A görögteknős közepes méretű állat (valahol az egér és az elefánt között helyezhető el a skálán), a nőstény 18-25 centiméter, a hím 14-18 páncélhosszúságúra nő. Szélessége 12-14 centiméter. A nőstény nem csak nagyobb, de laposabb is, hasa egyenes, esetleg kissé domború, míg a hím hasa kifejezetten homorú. Beszerzése A görögteknős a legkedveltebb szárazföldi hobbiállatként tartott teknős. Kereskedésekben gyakran előfordul, de tenyésztőhöz is fordulhatunk teknős-igényünkkel. Veszélyeztetett faj, az Európai Unió védelmi listájának (A) kategóriájába sorolják. Az állat helyének kialakítása Nappal 25-30 °C, éjszaka 20-24 °C az optimális hőmérséklet. A melegítőlámpa alatt azonban 35-40 °C legyen. Tágas férőhelyet igényel, ezért a terrárium mérete minimum 100x50x50 cm legyen. Két-három állatnak már legalább három négyzetméter nagyságú férőhelyre van szüksége. A terrárium talaja vastag (8-10 centiméter vastagságú) réteg kerti föld legyen. Tőzeget - ha lehet - ne használjunk. Dekorációnak behelyezhetünk néhány követ, faágat. Etetés, itatás Növényevő, szabadban élő társai kizárólag kétszikű levelekkel és virágokkal táplálkoznak. Étlapjukon különféle füvek, lóhere, saláta, gyermekláncfű, lucerna, papsajtmályva, mezei katáng szerepel. Télen is könnyen beszerezhetjük teknősünk számára kedvenc eledeleit; elég elmennünk a sarki zöldségeshez, és fejes salátát, tépősalátát, endíviát, karalábét, mángoldot, sárgarépát és cukkínit pakolnunk a kosarunkba. A keményebb zöldségeket (mint amilyen a répa, cukkíni, sütőtök) reszeljük le és úgy adjuk tekinknek. Kis mennyiségben alma, körte, narancs, cseresznye is adható. Vitamin- és ásványianyag-kiegészítés szükséges. Gondozás Napoztassuk teknősünket. A terrárium megvilágításának fontos szerepe van az állat életében, ettől függ aktivitása, étvágya, még szaporodási kedve is. A világítást különböző fényforrások kombinációjával oldjuk meg: a fénycső és napfényspektromú lámpa alapvilágításnak alkalmas. Mindezt egészítsük ki melegítő spotlámpával. Speciális, hüllők számára gyártott fényforrást is beszerezhetünk a díszállat-kereskedésekben. Szüksége van vizestálra is, de azt is meghálálja, ha a terrárium egyik sarkában a talajt enyhén nedvesen tartjuk. 8-10 évesen válik ivaréterré. Az egészségesen tartott görögteknős ősszel sem lassul le, étvágya nem csökken, nem is akar igazán telelni. Teleltetésre csak akkor van szükség, ha szaporítani szeretnénk. teknősről bővebben: Őshazája a Balkán-félsziget, Dél-Olaszország. Legnagyobb egyedszámban Görögországban található. Leírása A görögteknős közepes méretű állat (valahol az egér és az elefánt között helyezhető el a skálán), a nőstény 18-25 centiméter, a hím 14-18 páncélhosszúságúra nő. Szélessége 12-14 centiméter. A nőstény nem csak nagyobb, de laposabb is, hasa egyenes, esetleg kissé domború, míg a hím hasa kifejezetten homorú. Beszerzése A görögteknős a legkedveltebb szárazföldi hobbiállatként tartott teknős. Kereskedésekben gyakran előfordul, de tenyésztőhöz is fordulhatunk teknős-igényünkkel. Veszélyeztetett faj, az Európai Unió védelmi listájának (A) kategóriájába sorolják. Az állat helyének kialakítása Nappal 25-30 °C, éjszaka 20-24 °C az optimális hőmérséklet. A melegítőlámpa alatt azonban 35-40 °C legyen. Tágas férőhelyet igényel, ezért a terrárium mérete minimum 100x50x50 cm legyen. Két-három állatnak már legalább három négyzetméter nagyságú férőhelyre van szüksége. A terrárium talaja vastag (8-10 centiméter vastagságú) réteg kerti föld legyen. Tőzeget - ha lehet - ne használjunk. Dekorációnak behelyezhetünk néhány követ, faágat. Etetés, itatás Növényevő, szabadban élő társai kizárólag kétszikű levelekkel és virágokkal táplálkoznak. Étlapjukon különféle füvek, lóhere, saláta, gyermekláncfű, lucerna, papsajtmályva, mezei katáng szerepel. Télen is könnyen beszerezhetjük teknősünk számára kedvenc eledeleit; elég elmennünk a sarki zöldségeshez, és fejes salátát, tépősalátát, endíviát, karalábét, mángoldot, sárgarépát és cukkínit pakolnunk a kosarunkba. A keményebb zöldségeket (mint amilyen a répa, cukkíni, sütőtök) reszeljük le és úgy adjuk tekinknek. Kis mennyiségben alma, körte, narancs, cseresznye is adható. Vitamin- és ásványianyag-kiegészítés szükséges. Gondozás Napoztassuk teknősünket. A terrárium megvilágításának fontos szerepe van az állat életében, ettől függ aktivitása, étvágya, még szaporodási kedve is. A világítást különböző fényforrások kombinációjával oldjuk meg: a fénycső és napfényspektromú lámpa alapvilágításnak alkalmas. Mindezt egészítsük ki melegítő spotlámpával. Speciális, hüllők számára gyártott fényforrást is beszerezhetünk a díszállat-kereskedésekben. Szüksége van vizestálra is, de azt is meghálálja, ha a terrárium egyik sarkában a talajt enyhén nedvesen tartjuk. 8-10 évesen válik ivaréterré. Az egészségesen tartott görögteknős ősszel sem lassul le, étvágya nem csökken, nem is akar igazán telelni. Teleltetésre csak akkor van szükség, ha szaporítani szeretnénk. A görög teknős nagyon kedvelt a hüllőtartók körében. Ez a leggyakrabban tartott szárazföldi teknősfaj Magyarországon. Nagy sikerét a viszonylag kis termetének és a természetes élőhelyének a közelségének köszönheti. Két csoportra lehet osztani a görög teknősöket. Az egyik az alapfaj (Testudo hermanni hermanni) és a Testudo hermanni boettgeri-re.A legnagyobb populációját persze Görögországban találhatjuk meg. A boettgeri alfajnak kerek sárga, barnás vagy fekete foltokkal tarkított hátpáncélja van. A combpajzsa kisebb, mint a mellpajzsa. Ez különbözteti meg a hermanni-tól, mert annak nagyobb a combpajzsa, mint a mellpajzsa. A boettgeri 15-28 cm-re, de maximum 30 cm nő meg. Nem hivatalosan még csomó alfajt is megkülönböztetnek. Ezeket nagyrészt országok vagy nagyobb térségek, szigetek alapján lehet besorolni. A köztük lévő különbség bemutatására nem vállalkozom, csak felsorolom, hogy milyenek léteznek. Mindegyiket még nem írták le, de így is nagyon kis különbségek vannak közöttük. Így tehát a következő alfajra lehet még bontani mind a hermanni hermanni, mind a boettgeri alfajt: # Horvát alfaj (b., h.) # Jugoszláv alfaj (b.) # Bolgár alfaj (b.) # Bosnyák alfaj(b.) # Román alfaj (b.) # Macedón alfaj (b.) # Albán alfaj (b.) # Görög alfaj (b.) # Dél-itáliai alfaj (b.*, h.) # Szicíliai alfaj (b.*, h.) # Szardíniai alfaj (b.*, h.) # Francia alfaj (h.) # Mallorcai alfaj (h.) # Közép-itáliai (toscanai) alfaj (h.) # Észak-itáliai alfaj (h.) # Észak-spanyol alfaj (h.) A b. a boettgeri, a h. a hermanni alfajra utal. Ahol csillag van, ott még nem tisztázott, hogy boettgeri és/vagy hermanni faj él az adott helyen. A tudósok egy harmadik alfajt is azonosítottak a boettgeri és a hermanni mellett, és ez a keresztségben a Testudo hermanni peloponnesica nevet kapta. Erről szinte semmilyen irodalmat nem lehet még találni. Ennek az alfajnak a hátpáncélján sárga, nagyon intenzív csíkok találhatóak és a fekete csíkokon átfutnak. Az elkülönítése a másik két alfajtól nagyon nehézkes. A hím és a nőstény görög teknőst kicsit nehéz megkülönböztetni. A hímnek hosszabb a farka és nem nő meg akkorára, mint a nőstény. A haspáncélja homorú, míg a nőstényé inkább domború vagy egyenes. Ha görög teknőst szeretnénk tartani, akkor mindenképpen 1-2 m2-es helyre van szükségünk. Itt is csak egy, maximum két teknőst helyezhetünk el. Mint minden teknősnél, a görög teknősnél is érvényes az, hogy minél nagyobb a hely, annál jobb. A terráriumot homokkal, földdel, kövekkel, fadarabokkal és bújóhelyekkel lehet és kell elrendezni. Ügyeljünk arra, hogy egyaránt legyen meleg és hűvös terület. A talajnak a legmegfelelőbb a föld és a homok keveréke. A talajt kétnaponta meleg vízzel öntözzük meg. A talaj legyen jó vastag, egyes leírások szerint legalább 25 cm. Elég jól tűri a hőmérsékletingadozást. Csak arra kell figyelnünk, hogy hasonlók legyenek a körülmények, mint a természetes élőhelyén. Télen és ősszel 18-25°C, nyáron a 20-35°C megfelelő. A hősugárzó alatt lehet akár 45°C is. Éjszaka egy kicsit vegyük le a fűtést. ősszel és télen 10-15°C, nyáron pedig a 15-22°C elegendő. Ha van rá lehetőségünk, akkor nyáron tegyük ki a szabadba. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor UV-lámpát kell beszereznünk, hogy a teknősünknek megfelelő legyen a csont- és páncélképződése. A teknősünket hetente kétszer, 70 cm-es távolságból kell "UV-lámpáznunk". Ilyenkor ne használjunk infralámpát is. Ne tartsuk a teknősünket az erkélyen! Mindig mossunk kezet, miután a kezünkbe vettük a teknősünket. Ez azért nagyon fontos, mert a legtöbb görög teknős természetes hordozója a szalmonellának, amely rá egyáltalán nem veszélyes, számunkra viszont nagyon kellemetlen lehet. A görög teknős vegetáriánus, elsősorban a füvet és a fűféléket kedveli. A kedvenc ételei közé tartoznak még a gyümölcsök is. Azonban néha eszik állati eredetű táplálékot is. Ritkán elfogyaszt néhány csigát, hogy a szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat fedezze. Sokan összetört tojáshéjat kevernek a táplálékukba, és így fedezik a szükséges anyagokat. Etetéséről részletesebben: szárazföldi teknősök etetése. Ha a szabadban tartjuk, akkor csak olyan növényeket ültessünk, amelyekről biztosan tudjuk, hogy nem mérgezőek. Ugyanis a teknősök nem nagyon tudják megkülönböztetni a mérgező növényeket az ehetőktől. Ha egy görög teknőst vásárolunk (de ez vonatkozik a többi teknősfajtára is), mindig meg kell győződnünk arról, hogy kellően aktív-e. Nézzük meg, hogy kemény a páncélja, tiszták a szemei és száraz az orra. A páncélon nem szabad lennie semmiféle elváltozásnak. Szerencsés esetben nézzük meg hogyan táplálkozik. Véletlenül se vegyünk olyan teknőst, amely alszik, vagy éppen a téli álmát alussza. Ha szaporítani akarjuk a görög teknőseinket, akkor elengedhetetlen a teleltetés. Ezt a szokásos módon tegyük. A legtöbben a pincében, egy megfelelően kialakított ládában teleltetik át a teknőseiket. De jó szolgálatot tehet a hűtőszekrény is. A görög teknősnek nem lételeme a teleltetés. Így anélkül is eléldegél, azonban életképes tojásokra ekkor ne számítsunk. Különböző szakirodalmak szerint a legjobb az, ha a hímek vannak kisebbségben. Az ideális arány az 1 hím és 3 nőstény. Párzásra általában a téli álom után, március első melegebb napjain lehet számítani. A párzás után 4-8 héttel a nőstény lerakja a tojásait. A görög teknős is képes arra, hogy egy párzás után akár 4 évvel rakja le a tojásokat. A tojásrakás előtt a nőstény feltűnően ideges, nem nagyon akar enni és elkezdi keresni a megfelelő helyet. Ez általában egy meleg hely, ahova a nap szinte mindig süt. Amiután megtalálta a számára megfelelő helyet, ás egy 15-20 cm mély gödröt és belerakja a tojásait. Maga a tojásrakás ideje viszonylag hosszú, 1 óráig is eltarthat. Általában 2-3 percenként rak le egy tojást. A tojások száma az adott alfajtól függ. A hermanni hermanni 1-5, a hermanni boettgeri 1-9 tojást rak le. A fiatal nőstény első tojásrakásakor csupán 1-2-t rak. A hermanni hermanni alfaj egyszer rak tojást tavasszal, és ritkán még egyszer ősszel. Maximum 12 tojást tudnak lerakni egy év alatt. A hermanni boettgeri 2-3, nem ritkán 4 alkalommal is rak tojást egy évben. Maximum 24 tojást tudnak lerakni évente. A tojásokból 58-80 nap alatt kelnek ki a kicsinyek. Ne tegyünk a görög teknős mellé egy trópusokról származó szárazföldi teknőst vagy egy mocsári teknőst. Békésen megél az összes európai szárazföldi teknősfajjal. Ha lehet különítsük el a bébi és a felnőtt teknősöket, főleg az etetéskor. A felnőtt teknősök könnyen megsérthetik a kicsiket. Elvileg minden teknőst külön kell tartani (pl. a görög és a mór teknőst), mivel egymással párosodás után furcsak teknősök jöhetnek a napvilágra. Ezen kívül más teknősök más betegségekkel is rendelkezhetnek, amely iszonyatos eredménnyel zárulhat. Minden Testudo faj, így a görög teknős is a CITES 2. kategóriájában van. Az Európai Unió 1997-ben a védelmi listáján az A kategóriájába sorolta be. Így ugyan olyan védelmet élvez, mint a hópárduc és más veszélyeztetett faj. Ez azért is volt indokolt, mivel a természetes élőhelyeiken az ember már annyira beavatkozott a természetbe, hogy a túlélésük került veszélybe. A szigorú védelem előtt az emberek a mezőn összefogdosták a nem túl fürge állatokat és eladták jó pénzért állatkereskedőknek. Idővel azonban szinte teljesen eltűntek a mezőkről ezek a páncélosok.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk