Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Mocsári teknős(Emys orbicularis)		2008.09.20. 08:47
Ez az egyetlen Magyarországon is honos teknősfajta. Szinte egész Európában elterjedt, de mindenhol szigorúan védett. Európán kívül sehol sem őshonos (kivéve Ázsia nyugati és Afrika északi felét, ahol még előfordulhatnak), így nem is csoda, hogy sok nyelvben európai tavi teknősnek nevezik. Leginkább kisebb tavakban, csatornákban található, ahol nyugodt a víz és sűrű vegetációt talál. Nagyon könnyű felismerni, mivel a bőrét sárga vagy aranysárga színű pöttyök díszítik, de bőrének alapszíne és a páncélja sötét. A páncélja ritkán nagyobb egy tenyérnél. Magyarországon 20-30 cm-re nőhetnek meg maximum (a felső érték már óriásnak számít). Egyáltalán nem igényes állat. Mivel a magyar időjárást is kibírja, így akár kint is tarthatjuk (akár télen is, ha min. 1 méter mély a vize). De ha lakásban tartjuk, akkor sem igényel nagyon vízfűtést, mivel 15°C-on is nagyon jól érzi magát. Számára a legideálisabb hőmérséklet 18-25°C között van, de a fiatalabbakat 20-25°C között érdemes tartani. Elsősorban állati eredetű kajákat eszik, de néha azért a növényeket is megcsipegeti. Az étrendje teljesen megegyezik a víziteknősöknél leírtakkal. A mocsári teknős a nap nagy részét a vízben tölti, csak nagyon ritkán jön ki a partra. Akkor is vagy napozik egy keveset (de a legkisebb neszre beveti magát a vízbe), vagy csak azért jön ki, hogy lerakja a tojásai. Egyszerre 10 tojást is rakhatnak, de csak melegebb nyarakon. A honfoglaló őseink előszeretettel fogyasztottak teknőshúst, így a mocsári teknőst is megették. Számuk azonban nem emiatt és nem akkor fogyatkozott meg úgy, hogy mára alig találunk egy-egy vadon élő példányt. Ebben inkább a mai ember a hibás, aki szinte a nullával egyenlővé tette az élőhelyét. Például a Balatonon valamikor nagyon sok mocsári teknős élt, de hála a part kiépítésének, és az élőhelyének állandó zavarásának, ma már nem is lehet látni a Balatonon teknőst. Ma már odáig jutottunk, hogy lassan több ékszerteknős él Magyarországon a szabadban, mint az őshonos mocsári teknős. Azonban ez nem csak magyarországi probléma. Valamikor Németországban is nagyon sok mocsári teknős élt. Azonban a XVIII. század elején a brandenburgi Biblia-kereskedők kitalálták, hogy a böjt időszakában teknőshúst adjanak az embereknek, mivel az nincs benne az ekkor tilos ételek listájában. Ez a kereskedelem oda vezetett, hogy a brandenburgi tavakból és mocsarakból (a tartomány nagy része ebből áll) szinte teljesen eltűntek a teknősök, amelyektől azelőtt hemzsegtek ezek az állatok. Azonban Németország nagy részén is megtizelődött a teknősök száma. Ennek fő oka a lecsapolások és az élőhelyeinek eltűnése volt. Szigorú védelem alatt áll. Befogása és tenyésztése csak engedéllyel lehetséges!

Gibbons-tarajosteknős(Graptemys gibbonsi)		2008.09.20. 08:27
Kelet-Lousiniaban és a Mississippi mentén lévő kisebb-nagyobb folyókban él. Ez a legnagyobb tarajosteknős fajta: a nőstény 30 cm-re, a hím pedig 12 cm-re nő meg. Ugyan úgy kell tartani, mint a többi tarajosteknőst. Nyáron a hőmérséklet lehet 30°C is. Télen 2-3 hónapig 17°C körül pihentessük. Ilyenkor ne adjunk neki enni.

Gyémantteknős (Malaclemys terrapin)		2008.08.29. 14:17
Ez a teknősfajta a sós és az édesvíz találkozásánál él, a Mexikói-öböl mentén egy szűk sávban. Főleg Massachusetts és Texas partvidékein honos. Közepes méretű teknős, páncélja csupán 5-10 inch. Hét alfaja ismert, amelyek nagyon hasonlóak. Általában koncentrikus barázdák és sötét-világos mintázat található a hátpáncélján. A színösszetétel azonban alfajonként különböző. A nőstény gyémántteknős nagyjából kétszer akkora, mint a hím, és a feje is hosszabb. A hímnek kisebb, vastagabb farka van. A fiatal gyémántteknősöknek élénkebb szinük van, mint a felnőtteknek. Elsősorban csigákat, rákokat eszik, de fogyaszt még gumókat, és füvet is. De főleg húsevő. A párosodás a vízben történik, minthogy az életének jelentős részét is itt éli le. A párosodási időszak április végétől július közepéig tart. Ezután a nőstény egy mély fészket ás, és egyszerre 4-18 elliptikus tojást rak. Néhány nőstény egy évben többször is rakhat tojást. A kelési idő 61 és 104 nap között ingadozhat - az időjárástól függően. A fiatal gyémántteknősök inkább az első két évükben nőnek sokat. A nőstény gyémántteknősök 4-8, a hím gyémántteknősök pedig 2-3 évesen válnak ivaréretté. Ezek a teknősök akár több mint negyven évig is elélhetnek. A gyémántteknősök párosodása elég furcsán zajlik le. Az udvarlás egy tánc (mint a többi víziteknősnél is), amely a hím körözgetésével kezdődik. A körözgetés és üldözgetés után a hím a karmát odadörzsöli a nőstény arcához, majd a szájához. Ezután kezdődik a párosodás. A gyémántteknősök is alszanak téli álmot egyedül vagy csoportosan. Ez utóbbi utal a szoros társas kapcsolatra is. Sokszor napoznak együtt ezek a teknősök. A tudósok azonban vitatkoznak azon, hogy ez ténylegesen társadalmi kapcsolatra utal, vagy egyszerűen kevés a helyük, ahol napozhatnak és téli álmot alhatnak. Az 1880-as évektől egészen az 1920-as évekig ez a faj a kihalás szélén állt, mivel nagyon sok teknőst fogtak el, és ettek meg. Ekkor egy gyémántteknős 7 dollárba került. Azóta ezeket a teknősöket farmokon tenyésztik a húsáért, és az 1930-as évektől kezdve fokozatosan növekedett a természetes egyedszámuk. Ma azonban más kihívással kell megküzdeniük ezeknek a teknősöknek. Ugyanis a természetes élőhelyük egyre jobban pusztul, így egyre kevesebb élettér áll a rendelkezésükre, ráadásul a rákcsapdákban is nagyon sok teknős hal meg. Ebből a helyzetből csak a rákcsapdák módosítása jelenthetne kiutat. Ez a teknősfajta teljesen alkalmazkodott a félsós környezethez. Nincs sok ilyen élőlény a természetben, így a megőrzése is nagyon fontos lenne. A gyémántteknős egyszerre két világban is tud élni, de csak úgy, hogyha hagyjuk őket élni...

Gyűrűs tarajosteknős (Graptemys oculifera)		2008.08.29. 14:13
Latin név: Graptemys oculifera Magyar név: Gyűrűs tarajosteknős (Fűrészhátú) Felnőtt méret: Hím: 8-10cm Nőstény: 13-22cm Élőhely: Gyors áramlású, homok és agyag fenekű folyók. Élőhely szerinti tápláléka: A vadonban elsődlegesen puhatestűeket és rovarokat fogyasztanak. Elterjedése: Pearl folyó Mississippi- és Louisana államban. Egyéb információk: A hímek életük 2. vagy 3. évszakában, a nőstények a 9. évszak után, 12cm -es páncélhosszúságnál érik el az ivarérett kort. Szaporodása: Tojásait június elején rakja le. Találtak fészkeket 7-17m -re a víztől és 0-3,5m méterre a legközelebbi vegetációtól. Laboratóriumi körülmények között a tojások 63nap alatt kelnek ki. Státusz: Jelenleg a Gyűrűs tarajosteknős veszélyeztetett faj. Természetes élőhelyén a következő teknősökkel él együtt: Graptemys gibbonsi (Gibbons-tarajosteknős), Graptemys flavimaculata (Sárgafoltos tarajosteknős), Pseudemys concinna (Hieroglifás ékszerteknősök), Trachemys scripta elegans (Vörösfülü ékszerteknős), Sternotherus carinatus (Fedeles pézsmateknős), Macroclemys temminckii (Alligátor-teknős), Apalone spinifera aspera (Tüskés lágyhéjúteknős).

Karolina dobozteknős (Terrapene carolina)		2008.08.29. 14:11
A karolina dobozteknősnek hat alfaja van az USA-ban, Kanadában és Mexikóban. Ezek közül a négy legismertebb: * Terrapene carolina carolina: Massachusett keleti részétől egészen Georgia-ig elterjedt. * Terrapene carolina triunguis: USA középső részén él a Mississippi-ig. * Terrapene carolina major: Mexikói-öböl környékén él. * Terrapene carolina baurii: Floridában jellemző. A felnőtt egyedek elérik a 20 cm-es páncélhosszúságot. A két nemet egy kicsit nehézkes megkülönböztetni, csak hosszas szemlélődés után. A hímeknek hosszabb, és a kloákájukhoz közelebb vastagabb farkuk van, mint a nőstényeknek. Ezen kívül a hímeknek a pupillája élénkpiros, míg a nőstényeknek inkább barnás. Általában világos erdőkben, bozótos területeken él, amelynek a közelében van valamilyen víz. A vizet csak ritkán keresi fel, mivel nagyon rossz úszó. Főleg korán reggel aktív. A két északi vidékről származó karolinai dobozteknős alfajt (carolina, triunguis) akár egész évben kinnt lehet tartani a szabadban. Ajánlatos valamilyen búvóhelyet is beépíteni (pl. egy kisebb üreget) és egy sekély tavat és egy mélyebbet lyukat is ásni. Ez utóbbit lombbal és földdel kell feltölteni, hogy a teknős ebbe be tudja magát ásni, és ebben tudjon téli álmot aludni. A másik két alfajt csak nyáron szabad kinnt hagyni. Ősszel be kell őket hozni, és egy terráriumot kell nekik kialakítani. A terráriumot is ugyan úgy kell kialakítani, mint a szabadban. Egy felnőtt párnak minimum 1 m2-es terrárium szükséges. Terráriumi tartásnál is szimulálni kell a melegebb és hidegebb időszakok változását is. Így télen hidegebbnek (akár 10-14°C) kell lennie, míg nyáron jóval melegebbnek (úgy 30°C). Nyáron a többet is világítsunk. Márciustól májusig tart a párzási időszak. Ezután rakja le a nőstény a tojásait, mely általában 1-3 db. Ezeket mélyen bele szokta ásni a földbe. Ezeket azonnal ki kell venni, és egy keltetőbe berakni. A keltetés 28°C-on 100%-os páratartalom mellett eredményes. Átlagban 60 nap után kelnek ki a kicsinyek. A kis dobozteknősöket alapvetően ugyan úgy kell tartani, mint a felnőtt egyedeket, csak a nedvességre kell jobban figyelni, mivel a kicsik könnyebben kiszáradhatnak. A fiatal egyedeket élő gilisztákkal, kis tücskökkel, meztelen csigákkal és bogarakkal lehet etetni. A terráriumot úgy kell berendezni, hogy ezek az áldozatok akár be tudják ásni magukat a földbe, így a teknősnek vadásznia kell rájuk. A felnőtt példányok étrendje hasonló a fiatalokéhoz, csak kiegészül érett gyümölcsökkel, döglött halakkal és mindenfajta tápokkal, amelyeket víziteknősöknek fejlesztettek ki.

Közönséges pézsmateknős (Sternotherus odoratum)		2008.08.29. 14:07
Elég nagy számban él az Egyesült Államok keleti partvidékén; az észak-keleti államoktól egészen Floridáig. Nyugatra a Nagy Tavakig, Illinois-on át Kansas-ig és Oklahoma-ig elterjedt, de egy nagyszámú populáció él Texas közepén . Elégé kicsi teknős, mindössze 8-14 cm hosszú. A hátpáncélja barna vagy fekete, és sima, ovális formája van. A hátpáncél íve viszonylag nagy, kupolaszerű. Fiatal korban a hátpáncél gyakran fekete és durva felületű. A bőre sötét olíva színű vagy fekete és két feltűnő sárga vonal fut végig az orrtól a nyakáig. Ez a vonal megtalálható a szemének mindkét felén. A hím abban különbözik a nősténytől, hogy a feje nagyobb; valamint hosszú, erős farka van, amelynek a végén tüske található. Mindenevő. Kisebbrészt eszik növényeket, de főleg puhatestűeket, kisebb halakat, rovarokat, férgeket, de dögöt is eszik. A kaját elsősorban az iszapos aljzatról szedegeti fel. A nőstények csak sekély árkot tudnak ásni a tojásaik számára. Ezt általában közel a vízhez, egy korhadó fa törzse alá ássák. Néha kétszer vagy még többször is rakhatnak fészket egy évben. Gyakran előfordul, hogy több nőstény rakja le a tojásait egy helyre. Ez egyfajta közösségi keltetőhely. Ezek a pézsmateknősök a víz alatt párosodnak és ezután rakja le a nőstény az 1-9 tojását valamikor február és június között. A kis teknősök kelési ideje 60-84 nap. Figyelemre méltó a védekező taktikájuk ezeknek a teknősöknek. Ha megzavarják, akkor egy elég rossz szagú folyadékot bocsát ki. A hím különösen agresszív. A halászok ezért nem nagyon szeretik. Ha beleakad egy példány a hálójukba, akkor borzalmas szagot áraszt, ráadásul nagyon harapós is. A másik különös tulajdonságuk, hogy sétálnak a fenéken, és nem úsznak, mint a többi teknős. Megtalálható minden állandó vízben, például sekély patakokban, tavakban, folyókban. Bár az ideje nagy részét a vízben tölti, mégis inkább a sekélyebb helyeket kedveli. Gyakran napozik a vízben úszó farönkökön. Szerencsére nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé, a CITES sem sorolta be egyik kategóriájába sem.

Kis pézsmateknős (Sternotherus minor)		2008.08.29. 14:04
Az Egyesült Államok középső, déli részén található meg. 7,5-10 cm-re nő meg. Sötét pöttyök és vonalkák vannak a fején és a nyakán. A feje aránytalanul nagyobb a testéhez viszonyítva. A hátpáncélja zöld vagy barna sötét mintázattal. A hátpáncélja ovális és viszonylag magas ívű. A haspáncélja sárga vagy narancssárga és nincs rajta mintázat. A fiatal példányoknál általában igen erősen narancssárga. Minden nap eszik, a reggeli étkezéseket kedveli. Mindenevő, de főleg apró csigákkal, rovarokkal, férgekkel, földigilisztákkal, garnélával táplálkozik. De ezenkívül szívesen eszik marhaszivet, és újszülött egeret is. Néha kis mennyiségben eszik növényt is. Nagyon szereti a vizet; folyókban és folyamokban található meg. Elsősorban a gyorsabb folyású vizeket kedveli. Az egész életét szinte kizárólag a vízben tölti, ahol nagyon jól el tud bújni a külvilág elől. A tartása nagyjából megegyezik a vörösfülű ékszerteknősével. A párzás után 4-6 héttel rakja le a nőstény a tojásait a szárazföldre. Évente akár 3-4 alkalommal is rakhat tojást. Egyszerre általában 2-3 tojást rak le. Miután lerakta a tojásait, azonnal keltetőbe kell őket rakni. Az ideális keltetési hőmérséklet 29°C és 80%-os páratartalom. 81-90 nap múlva kelnek ki a kicsinyek. Már többször előfordult, hogy életképes ikrek keltek ki a tojásból.

Sárgafülü ékszerteknős (Trachemys scripta scripta)		2008.08.29. 14:02
A sárgafülű ékszerteknős fejének mindkét oldalán egy-egy sárga "fül" található. Teljesen úgy néz ki, mint a vörösfülű testvére, csak ez a sárga fül különbözteti meg igazán őket. Ezen kívül a hátpáncélja egy kicsit ívesebb és a haspáncélján kevés vagy egyáltalán nem található mintázat. Az elterjedési területe sokkal kisebb, mint a vörösfülű ékszerteknősé. Csupán Virginia dél-keleti részétől Florida északi részéig őshonos. 20-25 centiméterre nő meg, és 20-30 évig is elél. A tartása és etetése teljesen megegyezik a vörösfülű ékszerteknősével. A latin neve néhol Trachemys scripta troosti, hogy egy kicsit jobban elkülönítsék a vörösfülű ékszerteknőstől.

Vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta)		2008.08.29. 13:59
"Állatkereskedések elengedhetetlen "tartozékai" az ékszerteknősök, amelyek tartására akár a kezdő terraristák is bátran vállalkozhatnak. Az ékszerteknősök többsége Észak-Amerikában őshonos, de néhány faj előfordul Közép- és Dél-Amerikában is. A lápos-mocsaras vidékeket és a tavakat kedvelik, ott tartózkodnak szívesen, ahol napközben megfelelő pihenő- és napozóhelyet találnak. Testalakulásuk a vízben való mozgásra kiválóan alkalmas. Az állatokat nagyon fiatalon és egészen kicsi testméretben vásárolhatjuk meg általában, viszont már ekkor gondolnunk kell arra, hogy a kifejlett, ivarérett teknős páncélhossza 40-45 cm. A hímek kisebbre nőnek meg, mint a nőstények és karmaik a mellső végtagon jóval hosszabbak. 2-3 kifejlett víziteknős számára legalább 100x50 cm alapterületű, 50-60 cm magasságú akváriumot kell biztosítani, amely berendezésekor figyelni kell, hogy az alapterület 1/3 része száraz pihenő, 2/3 része fürdővíz legyen. A vizet szűrőberendezéssel kell ellátni. Az optimális környezeti hőmérséklet 24-26 oC, amelyet mind a vízben, mind a víz feletti légtérben biztosítani kell. A pihenőrész fölé melegítőlámpát helyezhetünk. Nyáron a néhány órás napfürdő jótékony hatással van az állatokra. Arra figyeljünk, hogy nehogy kinn felejtsük őket a tűző napon, mert napszúrást, illetve hőgutát kaphatnak. Ragadozó állatok, tehát a vizekben élő férgeket, rovarokat és azok lárváit, csigákat, kagylókat, kisebb halakat, kétélűeket fogyasztanak. Időnként az állati eredetű táplálék mellett növényeket; békalencsét, hínárt is fogyasztanak. Kedvező gondozás és takarmányozás mellett gyorsan fejlődnek és akár 20-25 évig is élhetnek. A legtöbb állategészségügyi problémát a helytelen tartási körülmények és az állat igényeit ki nem elégítő takarmányozás okozza. A környezeti hőmérséklet nagyfokú ingadozása, a víz és a víz-, illetve pihenőrész feletti levegő hőmérséklete közti különbség megfázáshoz, egyes baktériumok és gombák elszaporodásához vezethet. A nem természetszerű táplálékok etetése; párizsi, felvágottak és a szárított halak, rákok, stb. nem tartalmazzák a megfelelő tápanyag- és vitaminszükségletet. Ezek huzamosabb ideig tartó, egyoldalú etetése hiánybetegségek; vitamin és ásványi anyaghiány kialakulásához vezethet. A beteg állatok szemhéja megduzzad, nem tudják kinyitni a szemüket, páncéljuk lággyá, puhává válik, étvágytalanok, nem szívesen mozognak. Az ilyen állapotba került állatokkal ajánlatos állatorvoshoz fordulni, hiszen ez már nagyon súlyos, életveszélyes állapot. Mindezek megelőzésére táplálékforrásnak válasszunk élő, vagy fagyasztott egész csalihalat, nyers májat, esetleg csigát; olyan alapanyagokat, amelyet az állat a természetes élőhelyén is megtalálna. Egészséges állat takarmányozása nem az előre gyártott, teknősöknek való vitamincseppekből és szárított eleségből áll. Ezek a készítmények nem rosszak, csak általában nem elegendőek és elégségesek. Aki teknőst tart, tartson csalihalat is, ha máshol nem, akkor a mélyhűtőben. Hasonlóan egyéb házikedvencekhez, ebben az állatfajban is előfordulhatnak paraziták, amely ellen kezelni kell őket. Amire feltétlenül figyelnünk kell, az a személyi higiénia feltétlen betartása; az állatok takarítása és etetése után mossunk kezet, hiszen mint minden állat, terjeszthet olyan kórokozókat, amely az emberre is veszélyes lehet. Ezt a kockázatot minimálisra csökkenthetjük az észszerű tartástechnológia betartásával."

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk