Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Hieroglifás ékszerteknős (Pseudemys concinna heiroglyphica)		2008.08.29. 13:53
Ez a fajta ékszerteknős az USA keleti és dél-keleti részén fordul elő. A hieroglifás ékszerteknősnek öt alfaja ismert: * Pseudemys concinna concinna (keleti hieroglifás ékszerteknős) * Pseudemys concinna suwanniensis (Suwannee hieroglifás ékszerteknős) * Pseudemys concinna mobilensis (Mobile parti hieroglifás ékszerteknős) * Pseudemys concinna heiroglyphica (hieroglifás ékszerteknős) * Pseudemys concinna metteri (Missouri hieroglifás ékszerteknős) A felnőtt példányai átlagosan 9-12 inch nagyságúak. A fejükön és nyakukon számos sárga, vékony sáv található. A hátpáncélja barna, olívabarna színű, amelyen gyakran koncentrikus körök és "C" alakú mintázatok találhatók. Ha a páncél száraz, akkor nehezen lehet észrevenni ezt a mintázatot. A haspáncélon sötét foltok vannak, amelyek azonban idővel elhalványulhatnak. Ez a teknősfajta elsődlegesen növényevő, de fogyasztanak állatokat is. Elsősorban hínárt és különböző algákat fogyaszt. Állatok közül a rákokat, ebihalat, kisebb halakat, csigákat és néhány rovarfajtát eszik meg. Mivel a tenger és az édesvíz találkozásánál is megél (változó sótartamú vizekben), ezért fogyaszt még tengeri hínárt, algát és különböző tengeri állatokat is. Ez a teknős is tavasszal párosodik. A ceremónia azzal kezdődik, hogy a hím elkezdi üldözni a nőstényt, majd elkezdi szagolgatni a nőstény farkát és majd a pirosfülű ékszerteknőshöz hasonló táncot lejt (a nőstény előtt rezegteti a mellső lábait). Ha a nősténynek megtetszik ez az egész udvarlás, akkor lesüllyed a fenékre, és megengedi, hogy megtörténjen a dolog. De ha nem akar párosodni, akkor megpróbál kitérni a hím elől. A tojásrakás késő májustól júniusig tart, de néha akár a nyár végén is megtörténhet. A fészek általában homokos vagy laza talajban van, a víztől 30 méternél nem messzebb. Ez a fészek a teknős méreteihez képest nagyon nagy is lehet. Egyszer leírtak egy esetet, amikor egy 30 cm-es nőstény egy több mint 12 cm mély és majdnem 7 cm széles fészket ásott, amelybe lerakta a tojásait. A hieroglifás ékszerteknős tojásainak a színe a rózsaszínűtől egészen a fehérig terjed. Egy fészekbe 9-29 tojás kerülhet, de általában 19-20 tojást rak egy nőstény. A kelési idő 80-150 nap, amely nagyban függ a talaj hőmérsékletétől. Néhány északon élő teknős esetében azonban előfordul, hogy az üregben telel át, és csak a következő tavasszal bújik ki onnan. A kicsinyek színesebbek és élénkebb színűek, mint a felnőtt példányok. A frissen kikelt teknősbébi 10-14 grammot nyom. A hieroglifás ékszerteknős áprilistől októberig aktív, de Floridában és a délebben húzódó területeken előfordul, hogy egész évben aktív, tehát nem alszik téli álmot. A telet általában az iszapban, vagy a víz alján tölti. Ez a fajta ékszerteknős kora hajnalban, vagy késő délután táplálkozik, és a közte lévő időszakot napozással tölti. Nagyon félénk teknősfajta, amely csak napozni vagy fészket rakni hagyja el a vizet, és a veszély legkisebb jelére azonnal visszatér a számára biztonságot nyújtó vízbe. Néha azonban leírtak már eseteket, amikor kisebb kirándulásokat tett néhány ilyenfajta teknős a szárazföldön, bár nem ez az ő igazi otthona. Nagyon jó úszó, és 1-1,5 méter mélyre is le tud merülni. Ez azért nagy teljesítmény, gondoljunk csak bele, hogy ötször olyan mélyre tud lemerülni, mint a testhossza. Az ember esetében ez azt jelentené, hogy akár 10 méterre merülne le minden nap, semmi gond nélkül. Átlagosan 30 másodpercenként, de akár 4 percenként vesz levegőt. Azonban leírtak már olyan esetet is, amikor 50-szer hosszabb ideig volt lent a mélyben, mint amennyi az átlagos lélegzetvételnyi ideje. A hieroglifás ékszerteknős elsősorban folyóvízben él, de megtalálhatók még egy-egy folyó közeli csatornában vagy sós vízben is. Elsősorban a lassú folyású folyókat kedveli, amelyben bő a vegetáció és lehetőleg köves az alja. De megfordul tavakban és nagyobb patakokban, mocsarakban is. Bár néhány helyen igen nagy egyedszámban fordul elő, mégis fokozatosan csökken a számuk. Ez a fajta teknős Illinoisban a veszélyeztetett, Floridában a fenyegetett kategóriába tartozik. Ennek az oka mindenek előtt az emberi tevékenység. A felnőtteket megeszik, elüti egy autó, vagy a környezetszennyezésbe pusztulnak bele.

Kínai háromélűteknős (Chinemys reevesii)		2008.08.28. 12:27
Korábban viszonylag gyakori volt az európai állatkereskedésekben, mára viszont szinte eltűnt. Ezt elsősorban a kínai élelmiszerpiacon való megjelenése és ezzel összefüggésben az erős megfogyatkozása váltotta ki. Mára már a kihalástól veszélyeztetett fajok közé került. Hatalmas területen őshonos. Kínától (főleg a középső és dél-keleti régiókban él) Koreáig, Tajvanig és Japánig elterjedt. De Indonéziában (főleg Timor szigetén) is élnek kínai háromélűteknősök. Mindenfajta vízben megtalálható, így meghódította a kisebb-nagyobb tavakat, a tócsákat, patakokat, de a folyókat és a rizsföldeket is. A kínai háromélűteknősnek ovális, nem nagyon íves hátpáncélja van. Ezen van három párhuzamos kitüremkedés. Idősebb példányoknál gyakran csak a középső vonal fedezhető fel. Az első lábain öt, a hátsón pedig csak négy karomban végződő új van. Ezek között van a nem teljesen fejlett úszóhárjta. A hátpáncéljának a színe a világosbarnától a feketéig változhat, míg a haspáncélja egységesen fekete. Azonban a haspáncéljának a lemezeinek széle világosabb, így feltűnőbb is. Előfordul néha, hogy a haspáncél világosbarna színű, sötétbarna foltokkal. A fején sárgás vonalak vagy ívek találhatók. A nyakán két-három sárga vonal van. A fejteteje fekete vagy barna lehet. A hímek teljesen egyszínűek is lehetnek. A két nem között akár 10 cm-es különbség is lehet. A hímeknek hosszabb és a tövénél vastagabb farkuk van, mint a nőstényeknek. A hímek ritkán nőnek 12 cm-nél nagyobbra, míg a nőstények elérhetik a 23 cm-es hosszúságot is. A szabadban is tartható, de ha valaki a szaporítani is akarja őket, akkor az akvaterráriumi tartás javallott. A szabadban ugyanis szeretnek elbújni, és nem lehet tudni, hogy a tojásokat mikor és hova helyezték el. Ugyan olyan körülmények között kell tartani, mint a vörösfülű ékszerteknőst. Nyáron 20-25°C körüli hőmérséklet már megfelelő neki. Hetente kétszer- háromszor lehet őket etetni. Kedvelik a gilisztákat, a bogarakat, macskaeledeleket, a marhamájat, halat, garnélákat, kagylókat. Tehát szinte mindenfajta állatot megesznek, amihez hozzájutnak. A párzás náluk nagyon sokáig tart. A "násztánc" után kb. 10-15, nem ritkán 30 percig is eltarthat. Ezután rakja le a nőstény a tojásait a száraz területre. Egyszerre 1-3 tojást szokott rakni. 63-85 nap elteltével bújnak ki a kicsinyek a tojásból. Ekkor leginkább a mocsári teknősre hasonlítanak, csak a három vonal különbözteti meg őket. Fiatal korban egy kicsit szürkébbek, idővel azonban sötétebbek lesznek.

Kérgesteknős (Dermochelys coricacea coricacea)		2008.08.28. 12:25
A kérgesteknős igazi tengeri teknős. Elsősorban az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceán trópusi vízeiben él. De találtak már egyedeket Brit-Kolumbiában, Newfoundlandon, a brit szigetek környékén, de még Argentína partjainál is. A páncélját sima bőr borítja, amelyen hét jól kivehető hosszú barázda található. Az angol neve talán jobban kifejező: leatherback turtle (bőrhátú teknős). Ezt a nevét a legfőbb jellegzetességéről kapta. Ez a teknős a legnagyobb élő teknős a világon! Egyes egyedei elérhetik a 185 cm-t és a 637 kg-ot. Ha egy emberhez viszonyítjuk, akkor a hossza kb. megegyezik egy magasabb ember magasságával, azonban a súlya hatszorosa. A háromszög alakú hátpáncélja a feketétől a barnáig változhat. A hátán hét hosszirányú vonal fut végig. Az uszonyán egy fekete-fehér folt található. A haspáncélja fehér fekete foltokkal. A fejét és lábait teljesen be tudja húzni a páncélja fedezékébe. A feje és a nyaka fekete vagy sötétbarna, fehér vagy sárga pacákkal tarkítva. A szájának a felső állkapcsa kampós, egy kicsit a papagáj csőrére emlékeztet. Főképp medúzákkal táplálkozik, de eszik még tengeri sünt, tintahalat, ritkábban algákat és hínárt is. A nőstények áprilistől novemberig rakhatnak tojásokat az Egyenlítő környéki homokos, növényekkel benőtt partokon. Egy nőstény csak 2-3 évente rak tojást, de akkor egyszerre 80-85-öt is lerakhat. A fehér gömbölyű tojások 5 cm átmérőjűek. 55-74 nap után kelnek ki a bébik éjszaka. 6-10 évesen érhetik el az ivarérettséget. Nagyon jó úszó, és nagyon jó tájékozódóképessége van. Hatalmas távolságokat tud megtenni pár nap alatt, de mindig visszatalál a szülőhelyére, ahol lerakja a tojásait is. Ez utóbbi miatt került veszélybe. A kérgesteknős a veszélyeztetett állatok között van. Bármennyire hatalmas is, nagyon félénk teknős, és mint a tengeri teknősök legtöbbjére, rá is nagyon kell vigyáznunk. Nagyon sok kérgesteknős leli halálát a medúzahalászok csapdáiban, sokan pedig a tengeri halat halászók hálóiban fulladnak meg. Még ma is több szervezet együttműködve vizsgálja ezeket az óriásokat, hogy jobban megértsék a szokásaikat és életciklusukat. A kérgesteknős azon kevés teknősök közé tartozik, amelyet nem vadásznak. Azonban ennek eléggé prózai oka van, ugyanis a húsa mérgező (rajta kívül csak egy hasonló van). A mérgét még ma sem tudták azonosítani. Azonban a tojását előszeretettel használják étkezési célokra, mint a többi tengeri teknősét is

Aligátorteknős (Chelydra serpentina serpentina)		2008.08.28. 12:22
A hátpáncélja a sötétbarnától a feketéig változhat, a haspáncélja pedig sárga vagy sárgásbarna. A nagy, erőteljes feje egy papagájcsőr szerű képződményben végződik. A szeme körül egy barnás kör látható. Az írisze nagyon feltűnő fekete pont. A nyaka a többi teknőshöz viszonyítva meglehetősen hosszú, és nagyon gyorsan tudja ki- és bedugni. A nyaka olyan hosszú, hogy akár a hátpáncélját is eléri a félelmetes állkapcsa, így a megfogása eléggé veszélyes. A farka nagyon hosszú, amelyen három sorban szarupikkelyek vannak. Támadás esetén hangos, csattogó hangot ad. Ilyenkor kitátja támadólag a száját és csak a megfelelő pillanatot keresi. Ha nagyon szorongatott helyzetbe kerül, akkor elég büdöset tud csinálni, amivel megpróbálja elvenni a támadójának a kedvét. Ha a gazdáját megszokja, akkor ez utóbbit nem fogja csinálni, de néha azért a gazdáját is megharaphatja. Így nem árt azért vigyázni vele. Az első- és a hátsó lábain hatalmas, erős karmok vannak. A hátpáncélja három sorú pikkelyből áll. Mindegyik pikkelynek a közepén található egy dudor, és egy vízszintes csík. A természetben a páncélját mindig vastagon benövi az alga. Így könnyebben el tud rejtőzködni is. A haspáncélja jóval kisebb és kereszt formájú. Ez a teknős ugyanis annyira fel van fegyverezve különböző védekezési eszközökkel, hogy fölösleges neki nehéz és vastag haspáncél. A hímet és a nőstényt nehéz megkülönböztetni. A hímek nagyobbak mint a nőstények. A másik megkülönböztető jegyük a kloákanyílás. A nőstényeknek ugyanis közelebb helyezkedik el a testükhöz, mint a hímeknek. A fiatal teknősök 45-50 mm-es nagysággal jönnek a világra és 15-20 év alatt 40 centire is megnőhetnek. Egy felmérés szerint átlagosan 23,8 cm-ek és 20 kg súlyúak (de előfordul 50 cm-es és több mint 30 kg-os példány is). Jó körülmények között megélhetik akár a 80 évet is. Az Egyesül Államokban, Kanada déli részén, Dél-Mexikóban, Közép-Amerikában, és Dél-Amerika északi részén őshonos. Három alfaja létezik. Nagyon hasonlítanak az alapfajra (csak apróságokban - pl. a hátpáncél sötétsége és a fejük formája - térnek el), így a részletezésükre nem térek ki. Legfőképpen földrajzi elhelyezkedésükben térnek el egymástól: * Chelydra serpentina acutirostris: Közép-Amerika és Dél-Amerika északi része * Chelydra serpentina rossignoni: Közép-Amerika (Guatemala-tól délre Costa Rica-ig) * Chelydra serpentina osceola: USA dél-keleti része A folyóktól, tavaktól, mocsaraktól, mesterséges vízgyűjtő helyektől, csatornáktól elkezdve szinte minden helyen megtalálhatóak. Azonban a szárazföldön is találhatunk sok harapós teknőst, amint az egyik vízforrástól a másikig vándorol. Ez akár néhány kilométer is lehet. A keselyűteknősnek (a harapós teknős közeli és egyetlen rokona) hiányzik ez az ösztöne, így a kiszáradt tavakban ott marad, és várja az esőt (vagy kiszárad). Azonban a harapós teknős elébe megy a problémáknak. Azonban ezzel a vándorlásával kiteszi magát elég sok veszélynek is. Ugyanis nem csak az veszélyezteti, hogy előbb szárad ki, mint ahogy talál egy megfelelő tavat, hanem az úttesten átmenve elüthetik az autók is. Nagyon jól tűri a hideget, mint ahogy az elterjedése is mutatja. Észak-Amerikában télen betemetik magukat az iszapba és így vészelik át a hideget. A téli álmuk októbertől májusig tart. A harapós teknős egy lesből támadó, igen aktív ragadozó. Mindent megeszik, amit le tud győzni. Legnagyobb részt csigákat, gilisztákat, halakat, kisebb teknősöket esznek, de akár vízimadarat is elkapnak. A fiatal kacsákat és ludakat lehúzzák a víz alá, és addig nem engedik el, míg meg nem fulladnak. Ezen kívül döghúst is szívesen fogyasztanak, amelyet nagyon könnyen megéreznek, mivel az orruk nagyon érzékeny. Ehhez az érzékükhöz tartozik egy régi történet is. A bevándorlók mindig egy öreg indiánhoz fordultak segítségért, ha egy ember megfulladt, és nem tudták megtalálni. Az öreg indián azonban egy napon belül megtalálta a hullát. Később azonban elmondta a titkát: egy öreg harapós teknős. Esténként a teknőst a kérdéses vízhez vitte, és az mindig egyre közelebb úszott ahhoz a területhez, ahol a halott lehetett. Éjszaka vagy reggel a kenujával kiment és a teknős hátára egy kötelet kötött. Amikor a kötél függőlegesen megállt, akkor tudta, hogy megtalálta a hullát. A harapós teknősöknél nincsen násztánc, egyből a lényegre térnek, de az több mint egy órán keresztül is eltarthat. Majd a nőstény kimegy a partra és ás egy 10-20 cm mély lyukat, amelybe lerakja a tojásait. A nőstény teknősök minden évben tojást raknak, egy évben akár többször is. A tojások gömbölyűek és erős héjúak. Egyszerre általában 30-40 tojást raknak le. De előfordul ennél jóval több is, akár 80(!). A tojások átmérője 1,5-3 cm. A bébik 40-100 nap múlva kelnek ki (átlag 90-100 nap). Ha a tojásokat későn rakják le a teknősök, vagy az időjárás hidegebbre fordul, akkor a bébik a tojásokban telelnek, és kora tavasszal bújnak ki. Az akvaterráriumnak háromszor olyan hosszúnak, és kétszer olyan szélesnek kell lennie, mint a teknős páncélja. A kimászó hely ebben még nincs benne. Minden egyes további állat esetén +10%-ot még rá kell számolni. Az 5. után pedig +20%-ot. A vízmagasságnak kétszer akkorának kell lennie, mint az állat páncéljának a magassága. Így a teknős a hátsó lábaira állva könnyen levegőhöz tud jutni. Ha eléri a 15-18 cm-es nagyságot, akkor lehet szabadban tartani. Ilyenkor ajánlatos legalább 3x2 méteres medencét készíteni neki (főleg ha más állatot is telepíteni akarunk bele). Sokan úgy gondolják, hogy a harapós teknősök szinte soha nem mennek ki napozni, ezért nem szükséges a napozókő. Pedig ez nem így van. Nagyon gyakran kimennek a kőre, csak éppen sötétedés után, éjszaka mennek ki a partra és általában ezt nem látjuk. A vizét nagyon nem kell fűteni, mint ahogy már említettem kibírják a hidegebb időt is. A szobahőmérséklet megfelelő nekik. Ha a szabadban tartjuk, akkor (ha megfelelő a vízmélység) kint is teleltethetjük. Október közepétől a harapós teknősök egyre kevesebbet esznek, és egyre inaktívabbakká válnak, majd csak márciusban vagy májusban jönnek újra elő. Ha szabadban tartjuk a teknősünket, akkor októbertől már ne adjunk neki enni. A teleltetése egyébként teljesen a szokásos módon történhet. De persze nem kell minden áron teleltetni, hiszen természetes körülmények között is előfordul, hogy nem alszik téli álmot (pl. Dél- vagy Közép-Amerika). Ha lehet, ne tartsuk együtt más fajta teknősökkel, mivel azok nagyon ritkán élik túl a találkozást. Ékszerteknősöket semmi esetre sem tegyünk melléjük (főleg bébiket ne!), mivel azok akár táplálékként is szolgálhatnak a harapós teknősnek. Ha párban tartjuk a harapós teknőst, akkor nagyon könnyen összeveszhetnek, és állandóan civakodhatnak. Ez maximum csak szabadtéri tartásnál lehetséges, ha elég nagy a hely. Egyébként inkább külön-külön tartsuk a harapós teknősöket. A kis harapós teknősöket még lehet együtt tartani (akár másfajta teknősökkel is), míg el nem érik az 5-6 hónapos kort, ilyenkor azonban már ajánlatos szétválasztani őket. Ha úgy döntünk, hogy együtt tartjuk a harapós teknősöket, akkor megfelelő nagyságú helyet kell nekik biztosítani. Egy hím mellé több nőstényt is betehetünk, de két hímet semmi esetre se zárjunk össze! Mivel a harapós teknősök nagyon mohók és mindenevők, ezért az etetésük nagyon könnyű feladat. Megesznek mindenfajta édes- és sósvizű halat. Ha több teknőst is tartunk egy helyen, akkor a halakat mindenképpen öljük meg, mielőtt berakjuk a vízbe, mivel egymással versengve akár meg is sebesíthetik a másikat. Adhatunk májat és szívet is. Csak marhaszívet adjunk neki, de arról is szedjük le a zsírt. Jól járunk, ha kutyáknak való marhaszívet vásárolunk. A szívet vágjuk darabokra, és úgy tálaljuk fel a teknősnek. De ezeken kívül szóba jöhetnek egerek, patkányok, verebek, csibék, földigiliszták, bogarak, csigák (meztelen csigák, vagy távolítsuk el a házukat), mint természetes táplálékok. Sokan kutya- vagy macska-eledellel etetik a harapós teknősüket, de ezt előtte mindig áztassuk be vízbe. De adhatunk szúnyoglárvát, guppikat, sáskákat és más kisebb állatokat is. Fiatal bébi-teknősöket naponta többször etessünk. Fiatalokat naponta egyszer, 10 cm felettieket kétnaponta, 15 cm felett pedig hetente kétszer. Egy pillanatra se felejtsük el, hogy a harapós teknős nagyon veszélyes! Egy-egy kivételkor könnyen megharaphatja az ujjunkat, amely nagyon fájdalmas lehet, és gyorsan a balesetin köthetünk ki. Ha a szárazföldön vannak, akkor még agresszívebbek tudnak lenni, és nagyon gyorsan tudnak támadni. Ha a vízben van, akkor még inkább választja a visszavonulást és behúzza magát a páncéljába. Sokan ajánlják azt, hogy a farkuknál fogva emeljük ki a teknőst. Azonban ezt ne próbáljuk meg, mert a teknős könnyen megsérülhet. A legjobb az, ha a hátsó lábainál fogjuk meg a teknőst, és úgy emeljük fel. Ha a hátára fordítjuk, akkor nyugodtabb lesz.

Keselyűteknős (Macroclemys temmincki)		2008.08.28. 12:20
A keselyűteknős a legnagyobb édesvízi teknős a világon. Több mint 75 cm-re is megnőhet és elérheti a 80 kg-ot. Az eddig talált legnagyobb példány az elmondások szerint 183 kg-os volt (Neosho folyó, Kansas, 1937.). Bár ez az adat nem bizonyított. Az igazolt rekorder "csupán" 107 kg-ot nyomott (Brookfield állatkert, Chicago). A farka nagyjából ugyan olyan hosszú, mint a páncélja. A hímek általában nagyobbak a nőstényeknél. A leginkább szembetűnő sajátossága a páncélja. A hátán három, feltűnő "gerinc" fut végig, amelyek jól kiemelkednek a páncélból. Az orra hegyes és az álkapcsa csőrszerű képződményben végződik. Innen is kaphatta a keselyűteknős elnevezést. Ennek a teknősnek a testéhez képest nagy és erőteljes feje van. A nyelvén van egy féreg szerű csalétek, amelyet a sajátos vadászatakor alkalmaz. Ugyanis úgy ejti el a halakat, hogy kitátja a száját, majd mozdulatlan marad, csak ez a "csalétek" mozog. A halak ezt féregnek nézik és megpróbálják elkapni. Ekkor azonban a vadászból áldozat lesz, mivel összezáródnak a hatalmas álkapcsok és a teknős lenyeli a halat. A keselyűteknős elsősorban a mély vizeket kedveli. Amerika nagy folyóiban, csatornáiban és tavaiban él. Megtalálható Texas államban, a Mississippi mentén, Floridában, Lousianaban, Arkansasban, Georgiaban, Oklahomaban és Missouriban. Az idejük nagy részét a vízben töltik és szinte csak tojást rakni mennek ki a szárazföldre. Nagyon hosszú időt tudnak eltölteni levegővétel nélkül a víz alatt, akár 15-20 percet is. Teljesen alkalmazkodtak az életmódjukhoz. A bőrük barnás színű, így jól el tudnak rejtőzni. A páncélja durva, így a vízinövények könnyen megkapaszkodhatnak rajta. Mivel nem szokott túl gyorsan mozogni a vízben, így egész kis kertet is képes a hátára növeszteni. Ezzel is jobban elrejti magát. Egy-egy kifejlett példány inkább hasonlít egy darab kőre, mint egy teknősre. Leginkább este, éjszaka vadásznak. A zsákmánya főleg halakból, kígyókból, békákból, kagylóból, más teknősökből áll. De néha eszik vízinövényt is. Néhány esetben megfigyelték, hogy egy keselyűteknős megölt, de nem evett meg egy kisebb fajtársát. A keselyűteknősök 11-13 évesen érik el az ivarérettséget úgy 36 cm-es páncélhosszal és 9-10 kg-al. A keselyűteknősök a tavasz folyamán párosodnak és a nőstény 2 hónap múlva rakja le a tojásait. Egyszerre 8-52 tojást rak le a víz közelében (maximum 50 méteres körzetben) a szárazföldön. Ezekből 80-110 nap alatt kelnek ki a kicsinyek. Fogságban több mint 60 évig is elélhetnek. Azonban senkit sem biztatnék arra, hogy keselyűteknőst tartson otthon, mivel nagyon nagy a helyigénye és veszélyes teknős. A tartásához Magyarországon külön engedély szükséges. A legnagyobb fenyegetést számukra az ember jelenti. Sokszor a húsáért ejtik el őket.

Vöröshasú ékszerteknős (Pseudemys rubriventris)		2008.07.10. 17:19
(Pseudemys rubriventris) Ez az ékszerteknős általában 10-12 inch hosszú. A legnagyobb megfigyelt ilyen példány 13 3/8 inch nagyságú volt. A felnőtt nőstény példányoknak függőleges vöröses vonal található a hátpáncéljukon. Az idősebb hím vöröshasú ékszerteknősök hátpáncélján pedig vöröses barna színű - eléggé változatos - mintázatok lelhetők fel. Elsősorban vegetáriuánusok, de esznek nyers húst (halat, kagylót, férgeket és rovarokat) is. Főleg a növények lágy részét eszi meg. Képes a hosszú böjtre is, amikor szinte semmit sem eszik. A vöröshasú ékszerteknősbébik hátpáncélja kerek és 7/8-ad 1,5 inch nagyságúak. Ezeknek a kicsinyeknek nagyon élénk, feltűnő szinük van, ezért népszerűek az állatkereskedésekben. Tavasszal és ősszel, amikor az idő nem is túl meleg, de nem is túl hideg, sok ilyenfajta teknőst lehet látni, amikor fatörzsökön vagy sziklákon napoznak. De ekkor sem gyűlik össze 2-3 példánynál több egy-egy napozóhelyen. Ezek a teknősök elsősorban friss vízű tavakban, folyókban élnek természetes körülmények között.

Sárgaszegélyű szelenceteknős (Cuora flavomarginata)		2008.07.10. 17:17
Ez a teknős Kína dél-keleti részén, Tajvanon és a Japánhoz tartozó Ryukyu-szigeten őshonos. Három alfaja ismert: * Cuora flavomarginata fravomarginata: Tajvanon él. * Cuora flavomarginata sinensis: Kínában él. * Cuora flavomarginata evelynae: Ryukyu-szigetén él. A felnőtt egyedek elérhetik a 19 cm-es hosszúságot is. A hímeknek hosszabb, a tövénél vastagabb farkuk van, mint a nőstényeknek. Ezen kívül a fejük is masszívabb a másik nembe tartozóknál. Főleg árnyékos, mocsaras területeken él, amelynek a közelében lassan folyó víz is található. A vizet nagyon ritkán keresik fel, mivel nem jó úszók. Főleg kora reggel aktívak. A Tajvanon élő fajt a legkönnyebb a szobában tartani. Ha a szabadban tartjuk, akkor jól kerítsük el a területet és megfelelő búvóhelyet biztosítsunk a számára. Ezen kívül szüksége van egy sekély vízre és számos növényre és kőre. Ha terráriumban akarjuk tartani, akkor elég mély (15 cm) aljzatra van szükség és egy sekély vízre. Itt is készíteni kell a számára valamilyen búvóhelyet. Egy felnőtt párnak minimálisan 1 m2-es területre van szüksége. Terráriumi tartásnál szimulálni kell az évszakok változását. Így télen kevesebb fényre van szükség, mint nyáron. A hőmérsékletet is csökkenteni kell 6-8 héten keresztül úgy 10-12°C-ra. Nyáron a 30°C az ideális, de nem a terrárium minden részén. Valamivel hidegebb részeket is biztosítani kell a teknős számára. Ilyen körülmények között március és május között számíthatunk a párzásra és utána a tojásrakásra. A nőstény általában 2-4 tojást rak, jó mélyen a földbe ásva őket. A tojásokat azonnal el kell távolítani és keltetőbe rakni. A tojások keltetéséhez az ideális hőmérséklet 28°C és 100%-os páratartalom. A kelési idő 70-90 nap. Alapvetően ugyan úgy kell a kicsiket is tartani, mint a nagyokat. Csak a folyadékra kell ügyelni, nehogy kiszáradjanak. A fiatal egyedeket élő gilisztával, férgekkel, kis tücskökkel és bogarakkal lehet etetni. Felnőtt szelenceteknősöknek adhatunk ezen kívül érett gyümölcsöt, döglött halat és mindenféle víziteknősök számára kifejlesztett tápot.

Hosszúnyakú ékszerteknős (Deirochelys reticularia)		2008.07.10. 17:16
(Deirochelys reticularia) A hosszúnyakú ékszerteknős latin neve nagyon ötletes, leginkább egy táskafajtára (retikül) hasonlít. Az állat azonban az USA dél-keleti részéről származik. Ez az ékszerteknős közepes nagyságú, és sok helyen megeszik. Az angol neve ilyen szempontból nagyon beszédes: csirke teknős (Chicken Turtle). A magyar neve is találó, a kinézetére is nagyon jellemző. Ennek az ékszerteknősfajnak ugyanis hosszabb nyaka van a szokásosnál, és amely az ékszerteknősökre nagyon jellemzően sárga csíkos. A nőstények általában másfélszer akkorák, mint a hímek; kb. 25 cm hosszú. A hosszúnyakú ékszerteknősök kisebb tavakban, tavakban és mocsarakban élnek, amelyekben burjánzik a vegetáció és az alja lágy iszapból van. Az étkezési szokásai a pirosfülű ékszerteknősökhöz nagyon hasonló: fiatal korában inkább húst, később már növényt is fogyaszt. Elsősorban ebihalat, folyami rákot és különböző gerinctelen állatokat eszik. Ezek az ékszerteknősök azonban reggel esznek a leggyakrabban. Azonban nagyon érdekesen eszik. A szája egy kicsit különbözik a többi ékeszerteknőstől. Nem bekapja, hanem beszívja a kaját, így nála gyorsabban mozgó állatot is el tud fogni. A melegebb élethelyükön a hosszúnyakú ékszerteknősök szeptembertől márciusig folyamatosan raknak tojást. A hidegebb északi területeken azonban csak kétszer raknak tojást: egyszer késő ősszel, egyszer késő télen. Rendszerint 5-12 tojást raknak egy-egy alkalommal, amely nagyban függ a nőstény méretétől. Ezek az ékszerteknősök akár 24 évig is elélhetnek természetes körülmények között.

Északi víziteknős (Clemmys insculpa)		2008.07.01. 21:01
Tavakban, folyókban, mocsarakban, patakokban, lápokban érzik jól magukat. Kanada délkeleti részén, Egyesült államok északkeleti részén találhatjuk meg őket. 15-25 cm-re megnövő faj, sötétbarna szegélyük cakkos. Az ujjaik között kis úszóhártyák feszülnek. Ebből arra következtethetünk, hogy a szárazföldi és a vízi életmódhoz is alkalmazkodtak. Ennek a fajnak a testfelépítése megegyezik a Vörösfülű ékszerteknősével. Nem válogatósak. Mindenevők, megeszik a gyümölcsöket, zöldségeket és az állati eredetű étrendet is nagyon szívesen elfogadják.

Déli díszes ékszerteknős (Chrysemys)		2008.07.01. 20:57
Hatalmas az elterjedési területük: Dél-Kanada délnyugati része, Mexikó, Egyesült Államok kis részén ( néhány állam). Kedvelik a dúsan benőtt vízinövényes, lassú folyású vizeket, kisebb-nagyobb tavakat, holtágakat. Fiatal korukban szinte csak állati eredetű táplálékot fogyasztanak, de felnőtt korukban növényevővé vállnak. Tehát táplálásuk és testfelépítésük megegyezik a Vörösfülű ékszerteknősével. Tartása abban tér el, hogy melegigényesebb. A 28-30 fokos víz a a megfelelő számukra. Négy alfajuk van. Ami ide Magyarországra eljut az a Dorsalis. Páncélhosszuk 10cm körüli. A fekete páncélon egy vörösessárgás csík húzódik.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk