Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Szárazföldi teknősök teleltetése		2008.07.10. 15:24
Nem mindegyik szárazföldi teknős alszik téli álmot. Ez elsősorban a származási helyétől függ. Amelyik teknős északabbra él, az egészen biztos alszik, amelyik viszont délen, az nem biztos. Ennek azonban az egyes fajok leírásánál jobb utána nézni. A görög teknős például októbertől márciusig alszik téli álmot a szabadban. Ha a szabadban akarjuk átteleltetni, akkor szükségünk van egy 1 méter mély lyukra, amelyet lefedünk. A lyukat azonban feltöltjük falevelek, tőzeg és száraz föld keverékével. Ha nem a szabadban akarjuk átteleltetni a teknősünket, akkor egy 4-6°C-os pincére (más szakirodalom szerint 5-10°C-osra) van szükségünk. Akkor egy nagy ládára van szükségünk, amelyet falevelekkel és tőzeggel töltünk meg. Nagyon fontos, hogy ne emelkedjen a hőmérséklet 8°C fölé, ekkor ugyanis beindul a teknős anyagcseréje. Ha nem megfelelő a telelési hőmérséklet, a fényviszonyok, akkor inkább egy koplalási időszakként fogható fel úgy, hogy a teknős aktív. Ha nincs ilyen hőmérsékletű hely a lakásunkban, akkor egy megfelelően szabályozott hűtőszekrény is megteszi. Naponta egyszer-kétszer azonban ki kell nyitni az ajtaját. Egy héttel a teleltetés megkezdése előtt a teknősünket kézmeleg vízben megfürösztjük és nem etetjük tovább. Így kiürül minden olyan anyag a szervezetéből, amely a teleltetés alatt szükségtelenek. Tavasszal a teknőst ugyan így kézmeleg vízben megfürösztjük és inni adunk neki, lassan pedig elkezdjük az etetését is. A téli álom a legtöbb teknősnél feltétlenül szükséges, sőt néhánynál ennek hiánya a teknős halálához is vezethet. A teleltetés nem a kortól függ! A szárazföldi teknősöknek ugyanúgy kiskorukban mint kefejlett felnőttkorukban szükségük van a telelésre.

Viziteknősök teleltetése		2008.07.10. 15:23
Sok teknősfajt egyáltalán nem szabad teleltetni, mivel természetes körülményeik között nincsen olyan hideg idő, amely alatt hibernálódhatnak. Van néhány olyan faj is (pl. ékszerteknősök), amelyek megvannak teleltetés nélkül (nem lételemük), de képesek hibernálódni is. Ezek a fajok nagyon jól tudnak alkalmazkodni a környezethez, így elég nagy területen elterjedtek. Így például az ékszerteknőst csak akkor teleltessük, ha szaporítani akarjuk őket. Mivel a hibernálódásból felkelve nagyobb kedvet éreznek a szaporodáshoz, ezért tavasszal fogják lerakni a tojásaikat. Ha nem teleltetjük őket, akkor az év bármely szakában lehet számítani tojásrakásra. Vannak olyan fajok is, amelyek igénylik, sőt teleltetés nélkül nem tudnak hosszan élni. Viszonylag könnyű eldönteni, hogy melyik teknőst kell teleltetni, melyiket nem (vagy csak fakultatívan). Egyszerűen meg kell nézni a térképen a természetes élőhelyeiket, és ezek alapján könnyen besorolhatjuk a teknősünket a telelők, nem telelők vagy az "is-is" osztályba. A teleltetés lényegében abból áll, hogy az állatokat október végétol április elejéig egy sötét, hideg helyre tesszük, ahol nincs nagy hőmérsékletingadozás (kb. 5 °C körüli hely). Fontos, hogy csak az egészséges és a már 10 cm-nél nagyobb teknősöket teleltessük. A teleltetés a következő lépésekből áll: 1. Koplaltassuk az állatot egy hétig, hogy a béltartalmuk biztosan eltávozzon. 2. Tegyük a teknőst egy olyan akváriumba, amelynek a vízmagassága nem nagyobb, mint a teknős páncélmagassága. Hogy elkerüljük a gombásodást, tegyünk egy kevés konyhasót a vízbe. 3. Az akváriummal együtt tegyük a teknőst egy sötét, hideg helyre (pl. a pincébe), amelynek a hőmérséklete 4 és 7 °C között van. A vizet cseréljük le 3 hetenként. 4. Rendszeresen ellenőrizzük, hogy az állat még alszik. 5. Ha a teknős felébred, akkor tegyük vissza a rendes akvaterráriumába, és kezdjük el rendszeresen etetni (először a kedvencét adjuk neki). Teleltetés után fokozottan figyeljünk a teknősünkre, ugyanis ekkor szoktak párosodni. Ha azonban több nőstényt is tartunk, előfordulhat, hogy vetélkedni fognak egymással, és kisebb-nagyobb sérüléseket is szerezhetnek ebből kifolyólag. Minden évben sok nőstény hal meg a vetélkedés okozta sérüléseik miatt. Ilyenkor két dolgot tehetünk: * Rendszeresen vizsgáljuk a teknőseinket a párosodási időszak alatt. Ha horzsolásnál nagyobb sérülést szenvedne az egyik nőstény, akkor el kell kezdeni kezelni a sebét. * Ha az egyik nostény teknősünk túlságosan agresszív, akkor lehetoség szerint szagtávolságon kívül különítsük el azt. Így felesleges stressztől szabadíthatjuk meg magunkat és teknőseinket is.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk